Diagnosztikai tévedés


Diagnosztikai tévedés (kiemelten a szülészet-nőgyógyászat területén)

Az orvosi műhibák gyakran történnek oly módon, hogy nem kerül, vagy nem időben kerül észlelelésre az a betegség, ami kezelést igényel. Abban az esetben, ha ez az észlelés azért marad el, mert valamilyen indokolt vagy szükséges vizsgálatot elmulasztanak a kórházban, akkor ezért állapítható meg a felelősség. Abban az esetben, ha minden szükséges vizsgálatot elvégeztek, és ekkor tévednek a diagnózisban az nem eredményezi a kórház felelősségét. Mulasztás, pl. ha a vakbélgyulladás, a szívinfarktus, a különböző kéz és lábtörések, a különböző daganatok nem kerülnek felismerésre, mert pl. a röntgen, ultrahang, CT, MR vizsgálatokat, ami indokolt lehetett volna, elmulasztják időben elvégezni.
A leggyakoribb diagnosztikai tévedéssel kapcsolatos orvosi műhiba, amikor a szülés levezetése során nem időben döntenek a császármetszés mellett, mert vagy nem végeznek megfelelő CTG észlelést, vagy a különböző császármetszési okokat (pl. életkor, szülések száma, a szülés időtartama, ideje, a szülés dinamikája stb.) nem megfelelően értékelik. Figyelemmel arra, hogy a szülészet területén van a legtöbb peres eljárás leginkább itt alakult ki a tág felelősséggel kapcsolatos bírói gyakorlat, aminek lényege, hogy az orvos adott pillanatban dönthet úgy, hogy nem végez császármetszést, de utóbb neki kell igazolnia, hogy a döntése helyes volt és a császármetszés esetén sem lett volna nagyobb esélye, hogy a szülés során ne következzen be pl. oxigénhiány, ami a magzat különböző mértékű agykárosodásához vezet, vagy a magzat halála. Szintén gyakori a szülészeti műhibák közül, hogy a nagy magzatot nem látják előre, pedig megfelelő diagnosztika segítségével az látható lenne és nem császármetszést végeznek, ami miatt elakad a magzat a születéskor és ez különböző bénulásos tüneteket eredményez.
A szülészettel kapcsolatos másik nagy diagnosztikai tévedési csoport, amikor a terhes-gondozás során nem kerülnek felismerésre különböző genetikai betegségek, mint Down-kór, a nyitott gerinc, a végtag hiányok. Ez arra vezethető vissza, hogy az ultrahang vizsgálatok felismerési gyakorisága elég alacsony, függ a készülékektől, a vizsgálók képességétől. A bírói gyakorlat szerint a genetikai károsodások kizárása érdekében minden lehetséges módszert igénybe kell venni vagy legalább annak lehetőségét el kell mondani a leendő szülőknek, így pl, hogy bizonyos vizsgálatokat meg lehet ismételni, hogy genetikai vizsgálatra lehet menni, illetve, hogy létezik célzatos ultrahang vizsgálat, aminek felismerési gyakorisága magasabb.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.